Nagyon hiányzott, hogy beszéljek a Zselével. Nagyon hiányzik. Londonban van, én meg Hágában, nem Pomázon, a játszótéren, vagy a kertben, vagy a szobámban, esetleg a Kőhegyen. Nem, messze vagyunk. Mindenki messze van. Anyukámék Grúziában. A húgom otthon. A nagymamám Miskolcon. A barátaim/üzletfeleim Budapesten, meg a világ minden táján, hiányoznak. Hiányzik Chatham, Abena, Hannah, az amerikai tanárok, az Akg, ahol minden olyan barátságos és egyszerű volt. Hiányzik Eszter. Eszembe jutott, mert mindenki rá emlékeztet. Nagyon sokat sírtam. Nagyon sokat gondolkodtam. Skypoltam Zselével, beszéltem a barátommal, írtam egy verset, elmentem a tengerpartra, meghallgattam az előadást Oroszországról. Erős vagyok, bátor és kitartó leszek. Vadakat terelő juhász. Tudom, hogy ki vagyok, ki voltam, ismerem a saját történetemet, és most már abban is biztos vagyok, hogy mit akarok véghezvinni, mi lesz az, amit itt hagyok. Nem, nem csak a lábnyomok, a kitépett fák, amiből a bölcsőm, az ágyam és a koporsóm készül (egyrészt mert az ágyam vas). Másrészt mert terveim vannak. 

A Kelet-Európaiak hülyék. Azaz, hogy nem feltétlenül. De a szemük előtt van egy poros, koszos, szemüveg, belepi az idő mocska, az elnyomás, kitaszítás, utálat mocska. Szabadsággal, egyenlőséggel és progresszív, liberális reformokkal lehetne letörölni. Olyan, mintha beledobtunk volna egy adag békát egy nagy, büdös mocsárba, és próbálnának a szélére evickélni, de hiába köpülnek a lábukkal, a homokos fal mindig leomlik. A pénz és szabad piac hiánya, alulképzett, alkalmatlan vezetők, akik elvesztik a fejüket, ahogy a hatalom az ölükbe hullik, visszatérés a "régi jó" elvekhez, ami nem vezet sehova, főleg nem előre, konzervativizmus és a múlt tagadása, gyűlölet különféle kisebbségek iránt, miért hibáztatnánk őket, ha mi ugyan olyanok vagyunk? Nincs olyan, hogy zsidó, nincs homoszexuális, katolikus, szerb, magyar, fehér-fekete, cigány, piros, fa, papír. Nincs t-mobilos és vodafonos, nincs tanár és orvos, nincs AKG-s és Poly-s. VAN VISZONT EMBER. Mind ugyan olyanok vagyunk. Jó, persze, ez erős túlzás, természetesen mindenki más, mindenki egyéniség. De ugyan azok a jogok illetnek meg mindenkit, aki embernek születik. http://hu.wikipedia.org/wiki/Ember . És mi kötelesek vagyunk (lennénk) az összes társunkat ugyanúgy kezelni (nyilvánvalóan itt is van kivétel, hiszen a férfiaknak lovagiasnak kell lenni a nők felé, a gyerekekre vigyázni kell, a fogyatékosok különleges bánásmódban részesülnek, stb.) Az, hogy ha utálatos varangyok vagyunk, a mocsár közepén, egy rothadó vízitökön ücsörögve, az szerintem alantas, és irtó gáz. Bár, akinek kedve van a mocsár önjelölt kiskirályának lenni, és a "kárpát-medence bűzös kigőzölgéseit" szagolni egész életében, az tegye meg. Csendben, egyedül, bújjon a sarokba. Sajnos manapság erre is van példa. Azt hisszük, hogy mi mindent jobban tudunk? Hogy ne kövessük az EU által előírt szabályokat? Vagy hányjuk fittyet az IMF-re? Én nem azt mondom, hogy az Eu, a nyugati (atlanti) világ a PHD-s tanár, mi meg a kis nebulók, de igen is, vannak dolgok, amiket érdemes lenne tanulmányozni, megfontolni és alkalmazni MAGYAR keretek között (kelet-európai keretek között?). Sosem mondanám, hogy vegyünk át egy nyugati rendszert, mert egyfelől: nem lehet hirtelen (22-23 év alatt) behozni azt, amire másoknak 65-60 évük volt. Háromszor annyi idő. Nem lehet egyik pillanatról a másikra felfejlődni, virágozni és ragyogni. Egy gyermek sem öt perc alatt nő fel. Jó pap is holtig tanul. Másfelől pedig teljesen más a kultúránk, a történelmünk. lehetetlen a nyugati rendszert, szabad demokráciát egy az egyben átvenni, hiszen eltérő a mentalitás és a hagyományok. Egy saját, kelet-európai demokráciát, liberalizmust és progresszivizmust kell kidolgoznunk, létrehoznunk és megvalósítanunk. Lassan, lépésről lépésre. Nem tolhatjuk Pistike elé az egész dobostortát, mert bezabálja, és megbetegszik. Levágunk neki egy szeletet, megeszi, ízlik neki, és kér még. Najó, még egy kicsit, azt is megeszi, tele a pocakja és elégedett. Aztán persze elküldjük futni, nehogy kövér legyen. Majd este, a vacsora után még kaphat egy picikét. 

Anyukám azt mondta (igen, fontos, hogy megjelöljük a forrást, mert különben PLÁGIUM!), amikor megemlítettem neki, hogy szeretem az oroszokat, és mi lenne, ha orosz barátom lenne, hogy az orosz birka nép. Kérdem én, nem birka-e a magyar is? A román, a szerb, az ukrán és a többiek? Nem birka-e a roma nemzet? Mindenki birka aki csak követi a hatalomra és pénzre éhes pásztorát (az Úr az én pásztorom?), és persze miközben "mételyt legel a rossz lapályon" odabégeti a szomszédjának, hogy nem tetszik neki a rendszer. Ilyenkor én azt mondom, hogy menj ki az utcára, sétálj el a buszmegállóig, ülj fel a metróra, menj a Kossuth térre, és mondd meg. Nem feltétlenül csöndben, de kulturált, civilizált módon. Énekelj, írj, fess, alkoss, hagyd, hogy az új eszme legyen a múzsád. Oszd meg másokkal, és hirdesd az igét, amiben hiszel, de ne erőltesd másokra. 

Szintén nem saját gondolat, de szerintem igaz: A magyarok (kelet-európaiak) nem lennének elrontva, megrontva, megőrülve és megfáradva, ha nem lenne ez a mocsár. Ha friss, zöldellő rétek, tiszta tavak és források, termékeny gyümölcsösök lennének helyette. Ha a politikai vezetők, a kormány képzett lenne, gazdasági szakértők tanulmányoznák és segítenék az előrehaladást, a válságból való kilábalást. Ha lennének munkahelyek, ha az egészségügytől és az oktatástól nem vennének el pénzt (és persze az emberek kedvét), akkor minden más lenne. És ez (ahogy már említettem) igaz. Minden egyes részletéig. Hollandiában mosolygós arcok jönnek szembe az utcán. A közigazgatásban dolgozók vidáman segítenek. A tanárok, orvosok emberi összegekért dolgoznak. Az Egyesült Államokban a nyugdíjasok nem a gázra spórolnak, hanem egy barbadosi nyaralásra. Németországban nem él a lakosság rettegésben, hogy bármely pillanatban megszűnhet a munkahelye, de mint mondtam, nem hasonlíthatjuk magunkat teljesen a nyugati világhoz. Ha mocsárban élsz, nem vagy vidám. Ha mocsári homokot eszel és poshadt vizet iszol, nem vagy egészséges. Ha nincs friss levegő, tavirózsa és vidám, fénylő halak körülötted, nincs jó kedved. Változni és változtatni, alkalmazni és alkalmazkodni kell. 

Mi vagyunk az új generáció. A nagyszüleink talán harcoltak is a háborúban, végig robotolták (MÁLENKÍJ ROBOT!) a kommunizmus éveit, évtizedekig nélkülöztek. Hogy is lenne ezek után erejük az utcára vinni elégedetlenségüket? Sehogy. Nem is várhatjuk el tőlük. Szüleink belefáradtak már az örökös hisztibe, az örökös tipródásba. Ők azok a szegény békácskák, akik a víz szélén tipródtak, kapálóztak a lábukkal egész egyetemista korukban, abba a hitbe és reménybe beleringatva egymást, hogy itt változás van, itt változás lesz és minden átalakul majd. Én ezt nem érthetem, de megpróbálhatom leírni, hogy milyennek gondolom. Hiába küzdöttek, nem változott semmi (nagyjából). A kommunizmusban legalább munkája volt mindenkinek, legalább nem kellett aggódni, hogy kinek mennyi jut. Visszanézve azt láthatják, hogy elpazarolták az egész életüket egy olyan helyen, amit a hazájuknak mondhatnak, de csak kizsigereli őket, kiszívja a vérüket is, majd lesoványodott, csont és bőr, szőrtelen gebe birkákként köpi őket vissza, nesze, kapsz egy minimálbért a 10 év egyetemed és kínkeserves munkádért cserébe ( ha szerencsés vagy, mert ha nem, munkád sincs). Te meg, öreg, rozoga nyugdíjas, kapsz százezer forintot a halott férjed után is, és fizesd a számlákat, etesd a macskád és magadat, valamint vedd meg a gyógyszereidet belőle, és örülj, hogy nem csökkentjük az összeget, örülj, hogy nem küldünk  vissza 50-60 év munka után, rokkantan a bányába szenet lapátolni. Fogjad csak be a szádat. Úgy se tudsz már sehova se menni. Az unokád meg nem ér rá a tolószékedet tolni, mert vért izzad, hogy bekerüljön az egyetemre, közben munkát találjon, és cipelje a vállán az öregedő társadalmat. Ja, bocs, vagy simán lelécel, elmegy, itt hagyja az országot, mert tudja és látja, hogy máshol JOBB. De hidd el, drága nyugdíjas, hogy nagyon fáj a szíve. Nagyon hiányzik neki a haza, Magyarország, csak nem tudja, hogy ez az, ami fáj. Hiszen ez a bölcsője, s ennek kellene majdan a sírjának lenni, de nem lesz, nem lehet. Nem fognak hazajönni, mert nem kötelességük. Az elmúlt 10 év kinevelt belőlünk minden hazafiasságot és hazaszeretetet. Látni a Jobbik tevékenykedését, és azt, hogy a nacionalizmust és patriotizmust ezzel egyezteti a nép csak arra vezetett, hogy megtagadjuk magyar voltunkat, mert ciki magyarnak lenni. Ciki a jobbikhoz tartozni, és gáz, ha árpádsávost viselsz. A nemzeti jelképeket elcsúfították és meggyalázták azzal, amilyen címet, keretet és jelentést adnak nekik. A turulnak nem egy nagymagyar, anti-cigány, anti-zsidó anti mindenki aki nem hozzánk tartozik madárnak kellene lennie. A turul Emese álommadara. Aki Álmoskát hozta. Mint a gólya. Erős és bátor magyar fiút nemzett. Segített  a magyaroknak Levédiában. A turul nem gonosz. A turul nem kirekesztő. És különben is, ha Morvai Krisztike nagymagyar akkor én már csak kismagyar lehetek? Én is magyar vagyok, és én is nagy leszek. De nem leszek nagymagyar. 

A tervem nagyjából egy kelet-európai összefogás, együttműködés és integráció által vezérelt szervezet. Meg kell őriznünk azt, akik vagyunk és voltunk, a kultúrát, a nyelvet, a gyönyörű zenénket, irodalmunkat, a vidámságot, a keserédes vígadást amit nem csak a népdalokból ismerünk. Ugyanakkor magunk mögött kell hagyni az ellenségeskedést, az egymás piszkálását, és azt, hogy mindig másokat teszünk meg bűnbaknak. Össze kell fognunk, hiszen annyi közös van bennünk. Közös múlt, elnyomás, hasonló nyelv(szavak), népdalok két nyelven. Tánc, ételek, népviselet. Mentalitás, vendégszeretet. A természethez való kötődés. Ezeket a Nyugat már elfelejtette. Lehet azt mondani, hogy a kultúrájuk nem olyan ósdi, mint a miénk, de én inkább azt mondanám, hogy nem olyan mélyen gyökerező. Ők sokkal globalizáltabbak. Mindenkit rátettek az amerikai futószalagra, de mi egy kicsit lepotyogtunk, és megőriztük azt, amit nekik nem annyira sikerült. És ez csodás. Ezt meg kell védeni. El kell engedni a rosszat, és átölelni a jót. Ki dönti el, hogy mi a rossz, és mi a jó? Aki elég erős és bátor lesz ahhoz, hogy kezébe vegye az irányítást és a nép nevében ( hangsúlyozom, a nép nevében) szóljon, a nép érdekéért. Ehhez kellenek emberek. Erre kell az, hogy az új generáció, a mai fiatalság ne csak a popsiján ücsörögjön otthon, a tévé előtt, hanem tanuljon, tapasztaljon, hasson, alkosson, és akkor a haza fényre fog derülni. Ha fiatal szlovákokkal, lengyelekkel, románokkal és mindenki mással együtt működve, közös erőbedobással segítünk egymáson, haladunk előre, sokkal többet érünk el, mint, ha saját magunk próbálnánk meg, egyedül. Az a béka amelyik magától próbál meg kimászni (erősebb mint a többi, vagy csak szerencsésebb) vissza lesz rántva a többiek által, mert függ tőlük gazdaságilag és politikailag. Ellenben ha a békák összekapaszkodnak, és egymás után húzzák ki egymást, akkor simán átszökkenhetnek a szemközti tiszta vizű tóba. 

Úgy kell történelmet tanulnunk, hogy ki legyen hangsúlyozva, ezt együtt csináltuk végig. A Habsburg birodalom nem csak magyarokból és osztrákokból állt. Jó, persze, ők voltak a többség, de a magyar jobbágy ugyanúgy szenvedett, mint a szerb jobbágy. Kivéve amikor a szerb határőr lett, vagy a magyar hajdú volt, de ez nem lényeges. A törökök nem kérdezték meg; Hé, te román vagy? mert akkor nem bántunk. A törökök nem mondták; A magyarokat utáljuk csak. Mindenki ellen harcoltak, mindegyik várat megostromolták. A német fasiszták nem kivételeztek a szlovák és a magyar zsidók között. A kommunizmus alatt sehol sem volt szabad piac. Egyre megy. Emberek vagyunk mind. Az iskolákban kell kezdeni, hogy a következő generáció ne okolja a környező nemzeteket. Csereprogramokat és kulturális fesztiválokat kell tartanunk, hogy megismerhessék egymást, és lássák, egyek vagyunk. Ne német tejtermékek és kínai fokhagyma meg bab árassza el az áruházak polcait, hanem magyar, vagy kelet-európai. (Fel voltam háborodva, hogy a CBA a legmagyarabb bolt, és konkrétan nem lehetett magyar zöldséget-gyümölcsöt venni egész nyáron, minden német és holland volt!). Nem csak azt szeretném, hogy a homoszexuálisok Magyarországon felvállalhassák magukat, hanem azt is, hogy Ukrajnában a fogyatékosok megfelelő oktatásban részesüljenek, vagy azt, hogy a cigányokat ne verjék meg Prágában, meg azt is, hogy Horvátországban szeressék a szerbeket. Azt, hogy békében és egyetértésben éljünk, ne legyen gond, ha valaki más nyelvet beszél, hisz a szentekben, vagy fiú létére fiút szeret. Mert a szeretet minden formájában jó. Nagyon fontos, hogy felhozzuk a nyelvoktatást. Hiszen ha tudunk beszélni, már az haladás. Itt, Hágában nem kell tudnom hollandul ahhoz, hogy elintézzem a dolgaimat. Budapesten el lennék veszve, ha nem beszélnék magyarul. Brassóban is. Pozsonyban is. Emlékeztek még a két szlovák cserediákra? Se angolul se franciául nem tudtak (pedig tanulták az iskolában mindkét nyelvet) azzal a kis cseh nyelvtudással loptam be magamat a szívükbe, amit Sebastiantól tanultam. (kb kutyafüle) De most már legalább tudom, hogy a cukrot ugyanúgy ejtik. 

Tudom, hogy a végletekig idealista, utópisztikus, lehet, hogy sokat gondolok magamról, túl nagy reményeket fűzök a jövőhöz, de hiszek magamban, másokban és a leideni oktatásban! Remélem senkit nem sértenek a nézeteim, de ha igen, akkor csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy: "Art should disturb the comforted and comfort the disturbed."  

Mindenkinek sok virtuális ölelést küldök, friss vizet és levegőt!

Flóra ---> liefje :)