Heló Párizs, Heló Hága, Heló Budapest, Heló Világ, hogy vagytok? 

Az első héten kiderült, hogy még két hétig úgyse lesznek óráim (nem jutottam be az a1, a2, b1, b2 francia csoportokba). És semmi ügyet nem tudok intézni, mert nincs eu-kártyám, ami 2015. szept. 15.ig érvényes, úgyhogy visszahúztam Hollandiába és el lettem kényeztetve. Bouke minden nap főzött rám, én meg igyekeztem harmóniában lenni a természettel, és ZEN takarítást rendeztem. (Imádok takarítani, néha azt gondolom, elmehetnék a Kényszeres Takarítók reality show-ba.) Egyszer, amikor a Sebastianról írtam, még 4 éve, anyukám azt mondta, hogy nem tartozik senkire, de most ez azért komolyabb, és nagyon boldog vagyok, és szeretném, ha mindenki, aki mindig aggódik, hogy jaj, a flóra... az most tudná, hogy nagyon nagyon nagyon boldog vagyok, és alig várom, hogy holnap legyen, meg, hogy ma van, mert az élet csodás. A Bouke azt mondta, imádja, hogy vele lakom, mert otthonossá teszem a lakást és bearanyozom a napjait (igaz, hogy csak 5 napig voltam ott), de azért ez jó. Király lesz januárban összeköltözni, és nem csak a 200 eurós lakbér meg az ingyen kaja miatt. 

Amíg Scheveningenben ücsörögtem, felkértek, a Leiden University Ambassador pozícióra, ami kb annyit jelent, hogy egyetemi expókon, (ez így értelmes magyarul? nagyon elszomorít néha, hgoy úgy érzem, nem beszélek szépen magyarul. Zsuzsi régen mindig piszkált, hogy akcentusom van... amúgy egyszer egy magyar néni azt mondta, hogy alig érződik, hogy nem magyar vagyok, miután megtudta, hogy hollandiában élek... mi a fene? ) 

Szóval egyetemi vásárokon kell a kis stand mögött állni, szépen rendezgetni a szóróanyagot és a brossúrákat, valamit elbűvölő mosollyal minél több gyermeket a Leiden-re csábítani. (Amúgy, csak úgy megjegyzem, hogy én voltam az úttörő ebben a holland dologban, most meg már minden második végzős gimis oda akar menni :) menő! )

Meg kell győzni a szülőket, hogy nem kell hollandtudás az életbenmaradáshoz, és olcsóbb, mint Anglia. Mindegy, imádtam, mert én szeretek megygyőző és bájos lenni. Valamint mindenkivel beszélhettem franciául, angolul és hollandul és aztán bámultak, hogy magyar vagyok. (Ezt valahogy nehéz megértetni az emberekkel, hogy magyar vagyok, de hollandiából jöttem és amúgy az angol nyelvet beszélem a legjobban.) Tök jól éreztem magamat, és a végén maradtunk valami social drink-re, ami kiderült, hogy svédasztalos vacsi... csak háromszor szedtem, és arra gondoltam, hogy magyar diák vagyok párizsban, megérdemlem végigenni a menüt. (Ja, meg keményen megdolgoztam érte) Találkoztam egy angol college staff-fal, aki szintén a saját egyetemét hírdette, a vc-ben leszólított, és aztán vacsi alatt kiöntötte a lelkét, hogy három nyelven beszél folyékonyan az angolon kívül, de nincs normális munkája, pasija, meg szar london. :( sajnáltam, és mondtam, hogy menjen el ingatlanügynöknek az alpokba, mert ott senki nem beszél angolul, csak a Jonathan anyukája, aki egyedül keresi szarrá magát, és ha hozzá csatlakozik, akkor ketten kereshetnék szarrá magukat. Miután berúgott hazamentem. 

Hétfőn és kedden egész nap nemzetközi  és francia magániskolákat jártunk. Nem vette el a kedvemet, hogy tudom, hogy otthon a Putnoki iskolások a focilabdához nem nyúlhatnak, és amúgy csomó gyerek súlyosan deprivált, és az, hogy egyetemre menjen, nem fér bele a család jövőképébe, nem hogy az egyetemet reklámozó csapat kivonuljon hozzá, és mindenféle ajándékokkal kedveskedjen, hogy válassza azt, amit ő képvisel. (Összeszorult a szívem, hogy mennyire kétpólusú a világ és az Európai Unió.) A látogatások nagyon jól sikerültek, király volt a csapat (diákok Maastrichtból, Utrechtből és egy amerikai csajszi Rotterdamból), több holland tanár azt hitte holland vagyok :) igaz, nem beszéltem sokat, csak jaa, nee, hoe gaat het? ik studieer internat.studies. dankje. 

A suli első napja parádésan sikerült. Az első órám Traduction Appliqué ( Fordítás - Ang. Franc.), gondoltam, beülök a kínai fakthoz, mert biztos ott van a legtöbb menő gyerek, kínait tanulni menő. Azt azonban elfelejtettem, hogy itt anyanyelvi mindenki, és ahogy benyitok a terembe, 100000 ferde szem szegeződik rám, és sok kis kerek fekete buksi fordul felém. Itt már gondoltam, nem lesz nehéz elvegyülni. A tanár meg megkérdezi: heló, mit keresel itt... Én: erasmusos vagyok, azt mondták, hogy bármelyik fakt órájára beülhetek, gondoltam ide jövök. Menjek inkább át a portugálokhoz? tanár: Neee, ülj csak le, bár egy kicsit elkéstél. Én (magamban): két percet késtem, mi a baja vajon... 10 perc múlva megszólal a tanár megint: Lassan vége az órának, még gyorsan csináljuk meg ezt... én: ???? Amúgy az angol oktatás olyan szinten történt, amit én gimi 9-ben már teljesítettem, gondoltam, hogy ide be nem ülök többet. (kérdés: What would make you work harder at your job? - Mitől lennél szorgalmasabb a munkahelyeden? Válaszok (karikázd be) a.) higher salary - magasabb fizetés  b.) more flexible working hours - rugalmasabb munkaidő, stb... szóval miután észrevettem, hogy a kis kínaiaknak (ja, és hátul ült egy szőke, aki a virág szerint csak menekült valaki elől) még ez a szint is magas, minden kérdésre jó hangosan megmondtam a választ, tökéletes kiejtéssel, kerek mondatokkal... Na, mindegy, mert 15 p múlva vége lett az órának. Odamentem a tanárhoz, megkérdeztem, hogy ez az óra hogy-hogy nem 16:30-ig tart. Közölte, hogy azért, mert 14:00-kor kezdődött, és egy órát késtem. Erre megkérdeztem, hogy ez-e a Traduction Appliqué, közölte, hogy nem, ez a Langue Spécialité. Hoppá... oké... 

Az első előadás még jobb volt.(azt még el kell, hogy mondjam, az iskola és a tantermek úgy néznek ki, mint egy piripócsi általános iskola, karamell színű linóleum és takony-sárga-zöld falak. Semmi dekoráció.) Beültem a terembe, volt vagy 300 embernek hely, azok mindd be is jöttek. Kicsit meg ijedtem, hogy nincs kivetítő.. a táblára fog írni a professzor? Bejön a csávó.... kb így nézett ki:

http://www.google.fr/imgres?imgurl=http%3A%2F%2Fi23.photobucket.com%2Falbums%2Fb391%2FAkashaElfwitch%2FBlood%252520Quarter%2F600full-gabriel-aubry18.jpg&imgrefurl=http%3A%2F%2Fbq-gabriel.livejournal.com%2F528.html&h=506&w=550&tbnid=Q_s2YXOaBNgD2M%3A&zoom=1&docid=ML3f6oPvk7n-AM&ei=ioMxVOfGJIPSaN2lgZAJ&tbm=isch&iact=rc&uact=3&dur=280&page=1&start=0&ndsp=27&ved=0CGUQrQMwFQ 

És letette a motorosbukóját az asztalra.... na, mindegy, szóval valahol talált egy törött mikrofont, abba kezdett el beszélni. Megkérdezte, hogy ki az, aki tavaly nem a Sorbonne-on tanult. Magasba lendül a kezem, és körbe nézek, ki az, aki még erasmusos. Senki nem jelentkezik. Erre a pasi rámnéz. Ki vagy? Mit tanulsz? Erasmus? Én mindenre megpróbálok értelmes választ adni, de sajnos nem sikerül, és minden második mondatom ki lesz javítva. Erre megkérdezi, hogy angol vagyok-e. (gondolom annyira rosszul beszéltem franciául...) Majd a tömeghez fordul (kb 300-400 gyerek): Figyi, az a ti felelősségetek, ha ez az erasmusos diák nem ért valamit, vagy nem halad a tananyaggal, akkor segítsetek rajta. Adjátok kölcsön a jegyzeteiteket, vagy magyarázzátok el neki, mert VALÓSZÍNŰLEG nehézségei lesznek a francia nyelvvel. (mindenki engem nézett) A következő előadás előtt megkérdeztem egy lányt, hogy hol szerezhetném be a könyveket. A csaj válaszolt a kérdésemre, de megpróbálta angolul... erre gondoltam, hogy húúúú beszélgettünk!!! Egymás mellé ülhetnénk az előadáson. A csaj észrevette, hogy követem, megfordult, és kiment az auditóriumból. Később visszajött, és leült egyedül a terem másik végébe. A terem kb 30 sor hosszú, két oldalt lépcsővel. Az én soromba senki nem ült. Egyedül mosolyogtam mindenkire középen, magamban mondogatva: ülj mellém, tök kedves vagyok!!! és jófej!!! van sütim... aztán már nem mosolyogtam, nehogy elijesszem az embereket. Az se jött be. A legvégén azért két-két ember beült legszélre, mert máshol már nem volt hely. 

Az oktatásról csak annyit, hogy az előadásokon se ppt, semmilyen kivetítés, se táblára írás, hanem a csávók (professzor urak) a terem elejében/auditórium aljában ülnek az asztalnál és egy papírról olvassák fel az óra anyagát. De úgy, hogy mindenki le tudjon írni mindent, tehát a nemzetközi jog órám ilyen volt:  Tanár: Az európai uniós ... TAKATAKATAKATAKA(diákok billentyűzete, mindenki gépel) Jogok TAKATAKA nagy mértékben TAKATAAKA  befolyásolják TAKATAT ---- a tanár komolyan három szavanként diktálta le a mondanivalóját mind két esetben. És mivel ugye a franciák az EAU -szót (3 betű) úgy ejtik, hogy Ó (1betű) ezért minden nevet ( Keynes, Schumann) betűz...  egy kicsit megingott a hitem a francia felsőoktatásban. 

Az orosz órák szintén fenomenálisak voltak. Az elsőre amikor beültem, egy kedves francia fiú rögtön elkezdett beszélgetni velem, és megnyugtatott, nem nehéz az anyag, ő se tud folyékonyan. Ellenben ahogy gyűlt a tömeg, feltűnt, hogy mindenki orosz/moldáv/ukrán... Már itt bűzlött a dolog. Bejön a tanár, aki tuti, hogy nem kávéval indította a reggelt, mert élő ember így a koffeintól nem pörög (bár a halott méginkább nem). Minden második mondatánál HANGOSAN NEVETETT pedig az orosz nyelvtan volt a téma, ami kicsit sem vicces. (vagy csak én nem értem? ) Néha meg kimerevítette egy-két arckifejezését egy percre... A para csak az volt, hogy nekem így lassan 10 év (kisebb-nagyobb kihagyással) tanulás után sem sikerült túljutnom az orosz alapokon. Ellenben itt nyelvészet és nyelvtani elemzésekről kellett volna nagyon magvas gondolatokat megosztani. A társalgás 40% franciául, 60% oroszul folyt. A franciát sem értettem. A tanár egyszer szólított fel, már öt perce készültem a teljes megsemmisülésre, megkérdezte, hogy hogy mondom azt, hogy alexandr háza... én meg: doma alexandra... hát, nem mert valahogy azt a választ várta a pasi, hogy doma tatjanin vagy valami ilyesmi. A fura csak az, hogy alexandr fiú, tatjana meg lány. 

A következő órámon a tanár már meg se szólalt franciául. Minden oroszul ment. Én az első öt percben szóltam, hogy: Excusez-moi, je pense que mon niveau n'est pas assez haut pour le cours. (Bocsi, nem vagyok elég jó ehhez az órához) - erre a tanárnő, továbbra se beszél hozzám franciául... megkérdez egy csomó mindent (fél óráig szivatott az orosz kérdéseivel, aminek nagy százalékát nem értettem, és a többi diák fordította franciául (és párszor basszus angolul, amitől már majdnem sírtam, mert a franciát értem!!! fogják már fel! ) Fél óra után se akarta nekem elhinni, hogy nem tudok ilyen jól oroszul (mert amúgy oroszul válaszoltam a kérdéseire, de kb ennyit, hogy : da, nyet, minyá závút flóra, nyet, da.) És azt mondta, hogy maradjak csak, mindent meg fogok érteni. Szerintem lehet, hogy magamalá pisiltem, de nem mertem megmozdulni, mert az egész csoportnak elege volt belőle, hogy nem megy a tanítás, hanem a SZIMPATIKUS új lánnyal barátkozik a tanárnő. Óra közben még háromszor rámnézett a tanárnő, és mondta, hogy: látod, tű vszjó pányimáes :) és mosolygott.. én meg: semmit nem pányimáju és szar a kedvem, engedj haza. 

Azóta leadtam az összes órámat és LEA-ról átjelentkeztem EE-re :) de ezt már csak a következő posztomban 

puszi, jó hétfőt holnap!