Már két hete? Három hete írtam. Lusta vagyok.

Elkezdődött a suli. Egyetem. Minden nagyon izgalmas, és új még mindig, pedig már van biciklim, melegvizem, hűtőm, most már végre nem úgy élek, mint kre. 3000ben az Urál lábainál. Azaz, hogy de. Befagy a sejhajom (keresztanyámnak, és nagynénémnek küldeném ezt a mondatot. Igen, még ÉN is eljutottam arra a pontra, hogy fázom.) Kb naponta ötször esik, mindig csak fél órára, de segáz, kibírjuk.

Az angol srác és bea románca véget ért, úgyhogy most nem tudunk hol mosni L Van egy indiai forma a sarkon, a Wassalon tulajdonosa , de hat és fél euróért inkább maradok büdös ruhákban. Előre is elnézést a helyesírási hibákért. Már kezdek elfelejteni magyarul. B bátyjával tegnap beszélgettem erről, mondta, hogy ő teljesen elfelejtett hollandul a három hónap alatt.

Egyik nap elmentünk takóval a strandra, sétálgattunk, beszélgettünk. Leültünk borozgatni a homokba (sötét az Acheron homokja!) és megvitattuk az életet. Teljesen logikus nézetei vannak, értelmes, okos srác. Egy a gáz. 24 éves és már a negyedik bachelorját kezdi… aha… igen, biztos az én szüleim is felköhögnének minden gáz nélkül négyszer 1713 eurót, egy szavuk se lenne, nem mondanák, hogy léhűtő vagyok, és nem lennének idegesek, hogy a holland államnak lógok 4*12*260 euróval. Áh, dehogy… Mindegy, a lényeg az, hogy iszogattunk, és a végén odáig fajult a helyzet, hogy benyitottam egy hátsókertbe, ahol szurinámi emberek partiztak. (korábban már hallottuk a zenét, de akkor még nem voltam megtáltosodva, nem mertem volna csak úgy besétálni egy szülinapra.) A jó hír az, hogy senki nem bánta, teljesen szívesen láttak minket. Igaz, hogy én azzal kezdtem, hogy: Hello, mi vagyunk a szomszédok (kb fél óra biciklizésnyire lakom tőlük, de ezek szerint nem ismerik a szomszédokat) és jöttünk felköszönteni. Megtanultam táncolni (szurinámi népi tánc!), kaptunk bara-t (fánkszerű nagyonfini fűszeres kaja) kaptunk baco-t (bacardi cola, de itt így menő mondani, vigyázzatok!) és mindenkivel életre szóló barátságot kötöttem. A rossz hír az, hogy amikor a helyes fiatal szurinámi szülinapossal táncoltam, és elkérte a számomat, takó odatolakodott, és kijelentette, hogy sorry mate, she is taken. Majd felrobbantam. CCö! Én egyrészt senkinek sem vagyok a tulajdona, másrészt azért engem is kérdezzen már meg, mielőtt feleségül vesz, és azon kapom magam, hogy az ötödik gyereket szülöm, légyszi. A party nagyon jó volt, utána felmentünk még hajnalban takóhoz, leültem az íróasztalára, és írtam egy levelet az orosz szobatársának. Ki akarta tépni a kezemből, mert, nemár, hogy más fiúkhoz is szóljak. (bocsi, öcsi, de ha masters kurzust végeznél, akkor lehet, hogy meggondolnám az ajánlatot. De ez így nem jó vásár). Becsempésztem a mélyhűtőbe a levelet, gondoltam, hogy orosz, úgyis kinyitja majd, mert szereti a hideget. Igazam volt. Reggel megtalálta. Kiderült, hogy nem tud olvasni. L BÓZSE MOJJJJ . OJjjj kakaja balsaja probléma!

Jelentkeztem a kórusba!!! És felvettek!!! Alt vagyok (apparently… I did not know about that, mert Ámerikában szopránt énekeltem. LOL.) Bár teljesen be vagyok rekedve a hülye időjárás miatt. A fiúk és a lányok között vagyok a választóvonal. Egyik oldalamon valami holland nemzeti kórustag ül, akinek olyan gyönyörű, erőteljes hangja van, hogy kb szégyenemben majd’ kisomfordáltam a teremből, egyenesen a vécéig, hogy lehúzhassam az egómat. A másik oldalamon egy szöszke srác, szintén annyira tehetséges, hogy elbújhatnék a zongora alá, embriópózba kucorodva, katatón állapotba ringatván magam, mert egy hangya hónaljának izzadságcseppjénél is kevesebbet érek mellette. A legjobb az, hogy a mentorom zenekaros, ezért minden szünetben együtt lóóógunk J múltkor azt ecseteltem neki, hogy milyen világmegváltó terveim vannak a hazámmal kapcsolatban. Csillagszemű Juhász!!!!! Nagy lelkesen halgatta, majd kijelentette, hogy ő BP-re költözik, és rám fog szavazni, mert én president-nek születtem. (jó vicc… Mrs Jackson is ezt mondta. Meg takó is. Meg B. ööö… és a vs-ben is mondták. Vicc? Jövő? ) Annyira imádom ezeket az embereket! A mentorral kórus után elmentünk sörözni, és kb hajnal kettőig beszélgettünk. Megpróbált hazavinni a biciklijén, igazi gentleman, de nem sikerült neki L kicsi vagyok, de kövér. (remélem csak azért, mert több sört ivott a kelleténél). Azért a vonatállomásra elkísért (nehogy már megegyenek a holland hajléktalanok.). Második kórus után elmentünk a Pub Crawl-ra, ahol ’Tündérmesék’ volt a téma. A mentorral beneveztünk ketten a versenyre, és szarrávertük a többieket :D haha. Ő fordította a kérdéseket, én meg válaszoltam rájuk (szomorú meséket kellett megnevezni, meg ilyeneket, hogy mit látott a kis gyufaárus lány. Vicces, hogy nem tudom angolul ezeket, ő se, de mégis megértjük egymást, mert ismerjük a mesét.)

Az órák nagyon érdekesek! Majdnem minden alkalommal az első sorban ülök, és csorgatom a nyálam a történelemre, politikára vagy közgazdaságtanra. Szívom magamba a tudást! Nem mint egy szivacs, hanem mint egy Flóra, aki leül egy hatalmas fazék csodaleves elé, és megkapja a mindentudás varázslatosan bűvös szívószálát. Mert ez történik. Tanulunk demográfiát (halálozások, születések, vándorlás, okok, stb), van global history (világtörténelem – mindenről tanulunk, ami fontos! A tanárok észben tartják, hogy a legtöbben mindent európai szemszögből nézünk, ezért a global history órán pont arra koncentrálnak, hogy megmutassák a világ másik felét, a másik szemszöget. Pl Alamo – mexikói, amerikai szemszög. Vagy India, mint gyarmat – indiai, angol nézőpont.) Az első órán taroltam is. El kellett olvasnunk kb 82 oldalt. Volt rá két hetünk, szerintem elvégezhető. De az órán kiderült, hogy rajtam kívül vajmi kevesen konyítanak a tananyaghoz. A másik magyar csaj is tarolt.

Van még Area Studies – óránk. Ez arról szól, hogy melyik területet fogjuk választani majd. Eddig nem volt túl nagy szám. Sajnos mind Western Europe, mind North America nagyon egy országra koncentrálódott (Németo, USA). Én pedig ha Nyugat-Európa, akkor FRANCIAORSZÁG, NORVÉGIA, ÍRORSZÁG HAJAJAJAJJJJ. Ha pedig Észak-Amerika, akkor CANADA, QUÉBEC, Alaska. Adjatok ide mindent, „had egyem meg a világot, mint egy paradicsomot” ( ki tudja, honnan idéztem? VIRÁG!)

Volt még Intro. To Area Studies, ami kb arról szól, hogy különböző nagy történelmi eszméket/ eseményeket mindenféle szemszögből, mindenféle nézőpontból, bárhogyan szétcincálunk, megrágunk, és megemésztünk. Átbeszéljük, hogy miért fontos, mi volt előtte, mi lett, mi változik, mi fog történni, blah,blah. Egy nagyon jófej amerikai professzor tartja, eddig úgy csüngtem a szavain, mint banán a fán. Najó, én azért annyira nem vagyok sárga.

Elmentem még egy szemináriumra, ami a Leiden Egyetem Európai Tanulmányok masters- szakosainak szólt, de az egyik prof be tudott minket csempészni. A cím: Netherlands policy towards the EU. (hollandia eu-s politikája.) Amiről igazából szólt, az viszont a válság, a hollandok hogyan kezelik azt, az eu-t hogyan érinti, és különböző országok hogyan viselik az elmúlt évek viszontagságait. A legjobb mondata az volt: The thing they do in Hungary is the perfect example for government misuse. Hasznos volt az előadás! De tényleg. A skót sráccal cikket írunk róla. Ingyen volt a bor. Haha.

Múlt héten átmentem Bhez, mert meghívott vacsorázni. Cuki volt. Kuszkuszt főztünk(főzött) valami gombás-paprikás cuccal a tetején. Vittem egy üveg bort (kiderült, hogy itt ez nem szokás, de úgy egyáltalán nem.) de volt limoncsellója, nem szűkölködtünk semmiben. Elújságolta, hogy előléptették, most már bíróságra jár, és lesz új munkája is. Annyira büszke vagyok rá J. Végig beszélgettük az estét. Megjegyezte, hogy milyen emelkedett eszmecserét végzünk… Felajánlottam, hogy felőlem a dzsörzi sór-ról is dumálhatunk, de abban nem vagyok ’járatos’.Hajnal kettőkor eszembe jutott, hogy azért holnap mégis egyetem van. Neki meg hétkor indulnia kell dolgozni. Hazakísért, és számon kérte rajtam, hogy mikor főzök neki gulyást. Mami, segítesz? Áthívott valami baráti sörözgetésre is, ahol mindenki ott volt, akit még Magyarországon ismertem meg!!! Viki!!!! Egy emberen kívül ugyan senkire nem emlékeztem, de a hangulat adta. Carmen szerint evidens. Szerintem nem. A bátyja csak egy kicsivel kisebb forma!!! Franciául beszélgettünk, mert a három hónapos Eu-túrája alatt megtanult. Aztán amikor elköszönt tőlem, megjegyezte vagy háromszor hangosan, hogy: I think we’re going to see each other again. Remélem nem arra gondolt, hogy ő lesz az új töri tanárunk. Az is jó lenne, de azért mégis. Nemár. Na. No, la.

Bről még annyit, hogy megcsinálta az El Caminot, imádja Magyarországot, szörfözik, most eddz a redbull korcsolyás téli izére ( :OOOOOO leesett a fejem), nyáron fesztiválokon drogprevenciózik, ételt oszt a hajléktalanoknak, fest, bútorokat gyárt (mondtam neki, hogy apám esztergás!) és nagyon okos.

A világon eddig a legjobb dolog fiatalnak lenni, mert ugyan van felelősségem, de csak korlátozott, szabadon lehet másokat szeretni, ide-oda mehetek, nézhetek és láthatok, tapasztalhatok, dolgozhatok, tanulhatok. Zenélhetek, énekelhetek, szín játszhatok, megismerhetek mindenkit, akit csak szeretnék. Szeretnék én mindenkit, mert mindenkiben van valami jó, valami szép és valami különleges. Annyira kínos, annyira rossz, és mérgezett a világ, hogy húsz évesen jöttem rá arra, vagy leginkább 19-20, hogy tényleg, tényleg igazán, semennyire nem számít a külső. Nem fontos, hogy pattanás nőtt a fejemre, mert attól még lehetek ember. Kit érdekel, hogy Pista, Géza, Pali kövér, rojtos, féllábú, kopasz vagy taknyos? Nem ettől lesznek jók. Nem ettől fogom őket szeretni. Az élet szép. Általában. Nem?